A sport gyermekkorom óta elkísér; az általános-, és középiskolai testnevelés órák szeretetétől kezdve, a családi kirándulásokon keresztül a rendszeres kerékpártúrákig. Főiskolai éveim alatt testnevelés tantárgypedagógiából, valamint gimnasztikából is vizsgáztam, majd általános iskolai tanító lettem.

Kapcsolatom a sporttal tíz évvel ezelőtt fordult komolyabbra, amikor országúti kerékpározni kezdtem. Szerettem a sebességet, a gyönyörű tájakat és az érzést, hogy közben nem kell gondolkozni. Majd a kerékpározás mellé keresztedzésnek szántam a futást, amit aztán olyannyira megkedveltem, hogy a rövid kocogások egyre hosszabbá váltak. Mindig újabb célokat tűztem ki, melyekért egyre nagyobb áldozatokat tudtam hozni. Erősítő edzés gyanánt aztán funkcionális edzésre kezdtem járni, innen pedig egyenes út vezetett az edzőterembe. Rögtön magával ragadott ez a világ, jó volt látni az emberek arcán a küzdelmet, az elszántságot. Viszont azt is láttam, hogy sokan kissé feszengve, tanácstalanul lépdelnek a gépek között, figyelve a többieket, hátha el tudják lesni, mit és hogyan érdemes csinálni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy saját magam edzésén kívül akár segíthetnék is ezeknek az embereknek saját céljaik elérésében. 

Mivel mindig szerettem tanulni, nem is gondolkodtam sokáig, belevágtam az ehhez szükséges tanulmányokba. Ezen a hullámon ülve, azóta is élvezem, ahogy új utak nyílnak meg előttem. Az elmúlt években személyi és csoportos edzőként kezdtem tevékenykedni. Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, valamint fontos számomra, hogy nemcsak vendégeimet, de magamat is folyamatosan motiváljam, hiszen csak mi magunk tudunk tenni egy jobb önmagunkért.